A W 196-os 300 SLR Ezüstnyíl önmagában legenda, a Mercedes–Benz motorsport-történelmének egyszerre csodás és tragikus ötvenes évekbeli rövidke fejezete. Az 1954-ben bemutatott kocsi sorra nyerte a versenyeket, köztük rekordidővel a Mille Migliát, majd 1955-ben Le Mans-ban Pierre Levegh az előtte hirtelen fékező austinos Lance Macklin kocsijára felfutva a lelátóra csapódott és felrobbant. 82 halálos áldozatával és száz sebesültjével ez volt minden idők legsúlyosabb motorsportbalesete, ami után a Mercedes azonnal kivonult a motorsportból, és harminc évig vissza sem tért. Sokkal szebb emlékű a kifejezetten a versenyautó szállítására tervezett tréler. A megszokott lomha teherautók helyett a Mercedes a gyár fejlesztői az SLR-hez minden szempontból illeszkedő platóst terveztek. A formát nem kell magyarázni, stílusos és gyönyörű, meghajtását pedig a 300 SL épp hogy visszafogott hathengeresére bízták, így a Blaue Wunderként elhíresült tréler 170 km/h körüli sebességével gyorsabb volt, mint az akkori autók túlnyomó része. A visszavonulással a "Kék Csodát" is kivonták a forgalomból, aztán megmagyarázhatatlan módon eltűnt. A kilencvenes években, rendes dokumentáció nélkül építettek egy replikát a nulláról, mely jelenleg a Mercedes gyár stuttgarti múzeumában van kiállítva.
Szöveg forrás: http://player.hu/auto-motor-2
